felhalmozott tapasztalatokról szól, hanem arról is, hogy másképp nézünk a kapcsolatainkra és a saját helyünkre a világban. Ilyenkor sokan már nem csak azt mérlegelik, hány évet éltek meg, hanem azt is, hogy ezek az évek mennyire voltak tartalmasak, és mennyire azok most is. A hangsúly egyre inkább a mindennapok minőségére kerül.
Az öregedés ráadásul nagyon különböző lehet emberről emberre. Van, aki 85 évesen is fiatalosnak számít, jó erőben van, utazik, és aktív tagja a közösségének. Másoknál a romló egészség, a társ elvesztése vagy a környezet változásai visszahúzódóbb életet hoznak. A kutatások alapján nincs egyetlen varázsmegoldás vagy különleges gén, amely mindezt megmagyarázná.
Az életcél szerepe
A nyolcvanas évekre az egyik legerősebb hajtóerő az életcél. A felnőttélet nagy részében könnyebben adódik ez az érzés, mert szerepeink irányt adnak. Dolgozunk, családot tartunk el, gondoskodunk másokról. Amikor ezek a keretek változnak vagy eltűnnek, sokan bizonytalanságot éreznek. Ha nincs miért felkelni reggel, a napok is üresebbnek tűnhetnek.
Ezt kutatások is alátámasztják. A Psychological Science egyik hosszú távú vizsgálata szerint azok az emberek, akik erős életcéllal éltek, tovább éltek. A hatás akkor is megmaradt, amikor más tényezőket, például a nyugdíjba vonulást vagy az érzelmi állapotot is figyelembe vették. Vagyis az, hogy valaki talál értelmet a napjaiban, nemcsak a közérzetére hat, hanem a testi állapotára is.
Az életcél nem kell, hogy nagy, világmegváltó terv legyen. Nem szükséges vállalkozást indítani vagy könyvet írni 82 évesen, bár akad, aki ezt is megteszi. A cél lehet egyszerűbb is, például kertészkedés, napi séta, önkéntes munka vagy az unokákkal töltött idő. A lényeg az, hogy legyen valami, ami értelmet ad a napoknak.
Erre épül az ikigai szemlélet is, amely japánul annyit tesz: „az élet oka”. Ez a gondolkodásmód különösen ismert Okinaván, ahol a hosszú élet jól dokumentált. Az ehhez kapcsolódó vizsgálatok szerint azok, akik ikigai szerint élnek, gyakran jobban alszanak, és kevesebb
Comments